Sándor36 évesNemrég onlinePrémium tag

Miután fővárosi vagyok, így ott, és annak környékéről keresek párt. Lehet barátság, de inkább hosszú, tartós kapcsolatot szeretnék.

Az ideálom már rég nem úgy definiálom, hogy milyen paraméterekkel rendelkezzen. Amúgyis, ez a kifejezés inkább tárgyakra illik, mint hús-vér emberi lényekre. Szokták volt mondani, a külső megfog, a belső megtart, a jó szex hozzáláncol. Sablonduma szerintem, mert nem minden fekete és fehér. Szeretem a bonyolultan egyszerűt, a megfejtendőt. Legyen egyszerű, de rejtélyes, akit apránként tudok "kibontani", mint egy meglepetésbonbont a csomagolásából.

Azt a kevés szabadidőt, ami munkámból adódik, tudjuk aktívan, egymást emelve és segítve eltölteni, egymás akkumulátorát feltölteni. Humorral és intellektussal le tud venni lábamról, azt is elképzelem hogy szerepjátékokkal ismerjük meg egymást, az tud vicces és komoly is lenni. Mindkettő lényeges, ne csak a felszínt kapargassuk.

Azt az életet élje, amit önmaga szeret, és teremtett meg magának, mert azzal lesz egyedi. Keressük együtt a hosszú beszélgetések alkalmát egy pohár ital mellett, egy összebújós filmnézést fázós-didergős téli estén, tábortűz mellett a csillagokat nézését. Tudom, ez egy kicsit nyálasan hangzik, mégis számomra fontosak ezek a dolgok.

Tudni kell rólam, hogy könyvekkel élek, így fogadjon el, illetve tudja tolerálni, ha hétvégente olykor tv előtt ülve meccset nézek. Minden más alkalmat neki szentelek.

Végezetül annyit, hogy a kérdések jók, a kérdések hasznosak. Nyugodtan kérdezzen.

A szívem nagy, de viharvert a lelkem, és a kelleténél mindig nagyobb a szám. - Road.

Ketrecbe zárt megrekedt lelkem keresi azt a kiutat, amely kivezet a megszokás rabságából, s a komfortzónám tágításával járó mindenféle tevékenységhez melyet társas lényként ember él tud képzelni.

Sokszor csendesen szemlélődöm, mi csupa gonoszság, rossz van ebben a világban. Olyan társat keresek, ki a nyugalom s a béke szigete lenne e szürke, szeles hétköznapok forgatagában.

Gondolatokban csapongó színes fantáziával megáldott vagyok, azt mondják, művészlélek lakik bennem. Tapasztalom, hiszen mintha másképp működnék sokszor, mint az átlag. A csend mellett alkotni, írni szeretek, bár jó néhány hónapja, de az is lehet, már években mérhető, hogy elapadt a forrás, melyből ihletet tudtam meríteni.

A világ dolgaira is olykor furcsán rezonálok. Talán a drótokat kellene átkötnöm, mert a kötelező dolgokat egyre nehezebben tudom kezelni, különösen ha az ünnepekről van szó.

Külsőleg azt mondanám, átlagos mégis ingább a cingár felé hajló alkattal rendelkezem. Sötétbarna szemeimből a megértés, empátia, s kissé a megcsömörlött remény fényei sugároznak. Bár megvagyok keresztelte, reformátusként, de az évek múlásával eltávolodtam kissé, és inkább érzem magam - ha nem is ateistának - szkeptikusnak.

Érzékeny vagyok, ezt leszögezhetem, hiszen akit megszeretek, s közel engedem magamhoz, hogy a felhúzott falakon is keresztül láthat, ahhoz nagyon ragaszkodom, s hűséges vagyok.

Haragot nem tartok, csupán ignorálom azokat, akik kihasználnak, vagy nem válnak segítségemre, bár egyetlen esélyt még adok. Az a fránya remény, ugye. Sok korábbi ismeretség - általános iskola, középsuli, vagy egyéb régebbi helyről származó - ezért is maradt el mögöttem az elmúlt negyed században.