Imre72 éves
Gyöngyössolymos
Kit keresek?
Imre még nem írta le, hogy milyen társat keres. Kérdezd meg!
Mottóm
Imre még nem írta le, hogy mi a mottója. Kérdezd meg!
Magamról
Leendő párom Gyöngyössolymos környékén keresem. Igazából majdnem mindenem megvan, csak egy jó beszélgető társ hiányzik. Vidám természetű, gyengéd, de szenvedélyes. Őszinte, nyitott, vidám, optimista embernek tart a környezetem. Szeretem a komolyzenét, de az elektronikus és rock is jöhet. Kedves, szerető és humoros embernek tartom magam. Komoly kapcsolatot keresek. Szeretnék megismerni egy másik lelket, valakit, aki hajlandó megosztani, szeretni, és együtt jó emlékekkel hozhatunk létre boldog véget. Személyes találkozás után többet is megtudhatsz. Szeretek sportolni, kerékpározni, sétálni, úszni, főzni, pihenni és összebújni. Néha a saját világomban élek, néha rájövök, hogy amit elképzeltem, sajnos nem létezik. Tudom mit szeretnék és milyen életre vágyom. Komoly társra, partnerre vágyom, kalandorok kíméljenek. Szeretek utazni, olvasni, főzni. Szeretek olvasni, nyelveket tanulni, csinos, fitt alakomat rendszeres sportolással tartom karban. A barátaim azt szeretik bennem hogy nagyon segítőkész és nagy lelkű vagyok és a helyzettől függően komoly is ha arról van szó.
Adataim
Külsőm
Hátterem
Családi helyzetem
Szokásaim
Kedvenc szerelmes idézetem
Néha a sors összehoz két szerelmest, csupán azért, hogy elszakítsa őket egymástól. Néha a főhős végül helyesen választ, de az időzítés mindig rossz. És ahogy a mondás tartja, az időzítésen múlik minden.— A pletykafészek c. film
Az írás az egyetlen fájdalommentes módja a várakozásnak. Hát írtam neked. Ebben a levélben mindent leírtam, amit érzek. Elolvasod, aztán kimész a fövenyre, és a tenger partján mindent újra átgondolsz, és meg fogod érteni. Lehet, hogy egy óráig tart, lehet, hogy egy napig, nem számít. Végül visszajössz a fogadóba... feljössz a lépcsőn, kinyitod az ajtómat, és egy szó nélkül a karodba veszel s megcsókolsz. Tudom, ostobaságnak tűnik fel. Pedig örülnék, ha így történne. Szép módja a pusztulásnak, beleveszni a másiknak a karjába.— Alessandro Baricco


























































