Marika81 éves
Budapest
Kit keresek?
Marika még nem írta le, hogy milyen társat keres. Kérdezd meg!
Mottóm
Marika még nem írta le, hogy mi a mottója. Kérdezd meg!
Magamról
Marika még nem írt magáról. Többet szeretnél tudni róla? Kérdezd meg!
Adataim
Nem: NőÉletkor: 81 évesVáros: BudapestCsillagjegy: IkrekKapcsolati státusz: Egyedülálló vagyokFéltékenység: SohaRomantika: Reménytelenül romantikus vagyokHáziállat: Nincs és nem gond ha neked van
Külsőm
Magasság: 150 cmTestsúly: 52 kgTestalkat: ÁtlagosHajszín: Szőke hajSzemszín: Fekete szem
Hátterem
Anyanyelv: Magyar anyanyelvVégzettség: SzakközépiskolaFoglalkozás: Nyugdíjas
Családi helyzetem
Gyerek: Van gyerekemAkivel élek: Gyerekkel
Szokásaim
Dohányzás: Nem dohányzomAlkohol: Nem iszom alkoholtBuli: Néha barátokkalSport: Legalább heti egyszerUtazás: Amikor tudok
Kedvenceim
- Sportok:
- kézilabda
- Zenék:
- titanic zenéje
- Filmek:
- romantikus
- Könyvek:
- Daniel Stella
- TV sorozatok:
- x akták
- Helyek:
- Budapest
- Ételek:
- csirkemell filé
Kedvenc szerelmes idézetem
A szerelem addig tart, míg a társadba minden pillanatban beleszeretsz. Az Élet forrásában nincs tegnapi víz.— Müller Péter
Négy éve még, november tetején így,
a madárlátta lány karolta nyakam,
aki asszonyom ma és dolgos,
gondlátta szeretőm már.— Radnóti Miklós
A szerelem súlyos csapás, mert a szabad ember rabbá válik miatta. Miként a nyíltól talált madár lehull a vadász lába elé, akképpen a szerelem nyilától talált embernek sincs már ereje, hogy elfusson az imádott lábacskák elől... A szerelem nyomorékká teszen, mert aki beleesett, szerelmesén kívül mit sem lát a világból... A szerelem szomorúság, mert ugyan mikor hull több könny, ugyan mikor sóhajtoznak többet az emberi keblek? Aki szeret, az már nem gondol sem a szép ruhákra, sem a táncra, sem vadászatra, sem a kockára, csak a térdét tulajdon két kezével átölelve epekednék nagy vágyódással, mint aki szívéhez igen közelálló szerettét veszítette el... A szerelem betegség, mert aki benne leledzik, akárha nyavalyába esnék, elhalványul az arca, beesik a szeme, remeg a keze, lesoványodnak az ujjai, és a halálra gondol, avagy tébolyultan, felborzolt hajzattal jár, a holddal beszélget, szívesen írogatja kedvese nevét az homokba, s ha azt a szél elfújja, azt mondja: "Szerencsétlenség"... és máris zokogni kész...— Henryk Sienkiewicz
