István77 éves
Budapest
Kit keresek?
István még nem írta le, hogy milyen társat keres. Kérdezd meg!
Mottóm
István még nem írta le, hogy mi a mottója. Kérdezd meg!
Magamról
Társam Budapest környékéről keresem. A szívem nagy, de viharvert a lelkem, és a kelleténél mindig nagyobb a szám. Szeretni, és szeretve lenni. Hosszútávra szeretném megtalálni a társam. Szeretem a barátaimat, a csendet és nyugalmat, kirándulni, nevetni. Szeretek kirándulni, szeretem az állatokat főleg a macskákat. Különleges vagyok. A zene és a sport fontos szerepet tölt be az életemben. Olyan társat keresek aki családcentrikus és megérti ha a gyermekeinknek szüksége van ránk az az első de együtt is lehetne közös tartalmas programokat szervezni kölcsönös szimpátia esetén. Komoly társkereső vagyok. Szeretnék újból szerelmes lenni, szeretni és törődni, fontos lenni. Odafigyelek magamra, a környezetemre. Koromhoz és lakóhelyemhez közelebb keresem a társam. Könyveket ritkán olvasok, de már rajta vagyok, hogy egyre többre jusson időm. Szeretek jönni-menni, intézkedni, tevékenykedni a szabadban. Magára és környezetére igényes, fiatalos, sportos, vidám, nyitott, őszinte társkereső vagyok.
Adataim
Külsőm
Hátterem
Családi helyzetem
Szokásaim
Kedvenc szerelmes idézetem
A ragaszkodás ugyan szeretet, de a szeretet egy sajátos formája. Olyan szeretet ez, amely már nem keres, nem tapogatózik, hanem döntött. Az érett szeretet, amely feltétel nélküli hűséggel egy életre szól.— Walter Trobisch
A szerelemhez nem elég egy tüzelő szuka és egy kan egér!... Ahhoz egy Király kell és egy Királynő!... Két szabad ember!... Két "magam ura" ember!... Nem sóvárgás, vonítás!... Van benne az is, de nem az a lényeg!... A lényeg, hogy nem elvesztek, hanem kiteljesedtek benne!... És az érzésnek nem a szolgái, hanem az urai maradtok!— Müller Péter
Egy olyan ember megy át a gondolatvilágunkban, akivel találkozunk, majd aki ismerősünk lesz, majd bizalmasunk, szerelmesünk. Óráról órára jobban birtokunkba vesszük őt, észrevétlenül; birtokunkba vesszük a vonásait, a mozdulatait, a tartását, testi valóját és lelki valóját. Belénk hatol, a szemünkbe és a szívünkbe, a hangjával, minden taglejtésével, azzal, amit mond, és azzal, amit gondol. Magunkba szívjuk és megértjük, mosolyának és szavának minden árnyalatát kitaláljuk; végül már mintha mindenestül a miénk lenne, annyira szeretünk, még öntudatlanul, mindent, ami ő, és mindent, ami tőle való.— Guy de Maupassant
