Társkereső Debrecen

AZ ESZMÉNYI, - VAGY SENKI!
..
József Attila
..
"Ha mosolyog, mosolya csupa csillag,
De ha szomjazom, akkor friss patak.
Az én kedvesem az egeknek nyílhat,
De megcsókolni, csak nekem szabad..

Haja szurokkal elkevert arany,
Harmatos erdők az ő szemei.
Küszöbe elé teríteném magam
Lábtörlőképpen, de nem engedi!"
..
Weöres Sándor
..
"Keverd a szíved
napsugár közé,
készíts belőle
lángvirágot,
s aki a földön
mellén viseli,
és hevét kibírja,
Ő A PÁROD!"

Mivel Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz, és Őbenne a természetfeletti a természetes, csodaváró merész szívvel szólítom elő én is most az Eszményimet, miután ígéretem van a hosszú és beteljesedett életre!
Vagyis, azt az Asszonyt, aki a mindennapi végzet véglet-harcaiban, úgy zár össze velem,
ahogyan, a gyöngykagyló két imára kulcsolt héja öleli kétségbeesetten,
hézag-, rés-, lék-, lég-, foghíj- és pokol-huzattól mentes,
óvó szorítással, önmegtagadó ösztön-egységben,
a páncél-lemezei közé rekedt LÉNYEGET,
ÖNMAGÁT,
a történelem-végi Apokalipszisben!
Nem közönséges közösségre keresem tehát Sárának ezt a leányát, akivel igazából együtt születtünk meg Isten gondolatában, már a világ alapjainak felvettetése előtt, - még ha eleddig külön-utasságra is kényszerültünk!
Olyan szintű egyberobbanás reményében, - olyan harmónia és összhang-összefonódásra keresem Őt, mint amilyen az Atya és a Fiú között működött öröktől fogva, vagy amilyen Krisztust és az Igaz Egyházat szerkeszti EGYBE mindmáig, s akivel különteológizálás-mentesen tud majd működni az EGY AKARATON LÉTELÜNK IS - MINDEN TERÜLETEN!
(HOL VAN HÁT AZ AZ ASSZONY, AKIBEN MEGVAN MÉG A MENNYEI SZFÉRÁK VONZÁSÁNAK UGYANEZ A MAXIMALISTA TÜZE?)
Az én szívem szent hevülete ugyanis, azt láttatja velem, hogy egy ilyen feleség, csakis a rászabott “kulcsot” működteti majd, nem pedig a gyeplő után kapkod, - hogy szabotálja az isteni örök rendet!
Ő, - bölcs asszonyként, olvassa az Igét és nem értelmezi, elméje megújulásából fakadóan pedig, immár nincsenek olyan kicsavart elvárásai, hogy a férje, (az ő feje) először hajoljon meg előtte, hódoljon be neki, sőt “haljon” is meg érte, amiképpen Krisztus az Egyházért, s majd csak utána veti magát alá neki, mint Isten által kirendelt tekintélynek, szellemi befedezőjének!
"Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak …”! Eféz5:22
Tehát éppen ellenkezőleg, a feleségnek alá kell vetnie magát a férjének, - az ősasszony hírhedt kisiklása óta!
Ezért kezdi Pál is és Péter is, mindig a feleség kötelezettségeivel az intelmeit, - mivel, ha az asszony nem tölti be a saját feladatkörét, szinte lehetetlen hogy a férfi eleget tudjon tenni a magáéinak!
S majd csak ezután következhet a felemeltetése!
“aki magát megalázza, felmagasztaltatik” (Mát23:12)
Milyen sorsra jutott volna pld maga az Úr Jézus is, ha fonák módon, először a mindenek felett álló Nevet követeli, - hogy majd csak utána üresítse ki magát és vegyen fel szolgai formát?! (Fil2:5-11)
Sárának ezt az egyenes lelkületű BÖLCS ASSZONYÁT keresem tehát, akivel meg lehet célozni a csillagokat, hogy utána a holdat legalább elérhessük!
Aki, isteni természetéből fakadóan fogékony mindennemű finomhangolásra, s akinek (mint halnak a víz), lételeme a teremtés rendjének ez a hamisítatlan közege, sőt lubickolni is tud benne, éppen olyan gyönyörűséggel - mint amilyennel én gyönyörködöm, egy DERÉK ASSZONY teljes lényegi Valójának szolgálatában, magam fölé emelésében és tenyeremen hordozásában!

Francis Jammes: - Ima az egyszerű asszonyért! - Kosztolányi ford.
.
"Uram, add, hogy aki valaha hitvesem lesz,
szelíden, édesen simuljon a szívemhez,
és úgy aludjon el, hogy fogja a kezem;
s két melle közt csüngjön, nyakán egy pici érem,
egy ezüst láncocskán, ártatlanul-fehéren;
a húsa szunnyadjon, langyosan és puhán,
mint szilva a szelíd, nyár végi délután;
legyen szívében csend és szűzi tisztaság,
hogy néma mosollyal, halkan karoljam át;
erős legyen, bátor, őrizze lelkemet,
lebegjen, mint a méh alvó virág felett;
s ha egyszer meghalok, és a szemem lezárja,
ne mondjon más imát, csak némán nézze szám,
kulcsolja a kezét halotti nyoszolyámra,
s egy elfúló jajjal boruljon csendben rám".
.

Solohov: Emberi sors! (Részlet)!
… "Nemsokára megnősültem. A feleségem menhelyen nevelkedett. Árva lány volt. Derék menyecske lett a párom! Szelíd, jókedvű, szolgálatkész és okos. szinte nem is énhozzám való! Már gyermekkorában megtanulta, hogy nem fenékig tejfel az élet, és ez meg is látszott a természetén. Felületes szemnek nem volt valami tetszetős, csakhogy én nem felületesen, hanem alaposan megnéztem. Nem is volt az én szememben szebb és kedvesebb asszony, nem volt, és nem is lesz sehol a világon! Ha fáradtan hazamentem a munkából, néha bizony dühös voltam, mint az ördög. De ő nem gorombasággal felelt a goromba szóra. Nyájas, csendes volt, azt se tudta, hová ültessen, törte magát, hogy a kevésből is jóízű falatot készítsen nekem. Ha ránéztem, ellágyult a szívem, egy kis idő múlva már meg is öleltem, és azt mondtam: „Ne haragudj, drága Irinkám, hogy olyan durva voltam. Tudod, ma sehogy sem sikerült a munka. ” És megint szent lett a béke, megnyugodott a lelkem. És tudod, cimbora, mennyire hat ez a munkára? Reggel úgy pattanok fel, mint a rugó, megyek a gyárba, és csak úgy ég a kezem alatt akármilyen munka! Látod, mit jelent, ha okos élete párja van az embernek..Fizetés után olykor-olykor eliddogáltunk a cimborákkal. Hébe-hóba az is megesett, hogy hazafelé menet olyan nyolcasokat írt le az ember a lábával, hogy még messziről is szörnyűség volt nézni. … De akkor sem tett szemrehányást, nem kiabált, nem csapott botrányt. Csak nevetett az én Irinkám, azt is óvatosan tette, hogy meg ne sértődjek részeg fejjel. Lehúzta a csizmámat, és azt suttogta: „Feküdj be a fal mellé, Andrjusa, mert álmodban leesel az ágyról. ” No, hát én úgy belezuhantam az ágyba, mint egy liszteszsák, és minden összekavarodott a szemem előtt. Félálmomban csak azt éreztem, hogy csendesen simogatja a fejemet, és valami kedveset suttog, szóval sajnál.
… csak aztán máskor ez elő ne forduljon, kedvesem. ” … Hát hogyne hálálná meg az ember az ilyen nagy bizalmat?! … De ha csak egy szóval is akadékoskodik, mikor be vagyok rúgva, ha rám kiabál, ha összeszid, én – isten az atyám – másnap is leiszom magam. így van ez nem egy családnál, ahol bolond az asszony; láttam én ilyen boszorkát eleget, hát tudom. ” …