Mától tudni fogom, hogy nem vagyok haszontalan, van értelme annak, hogy létezem. Azért születtem a világra, hogy neked segítsek, ne csak szeresselek, vigyázzak is rád, a társad legyek, a szeretőd, az őrangyalod. Szoríts magadhoz, hallgasd meg a száddal, a szívem neked dobog. Szilvási Lajos
Az összes asszonyok közt miért éppen te? Ez a kérdés valamikor mindenkiben felmerül. Miért veszélyes, ha elfogadjuk ezt a kérdést, még ha csak titokban is? Mi annyira ijesztő a véletlenszerűség e kérdésben megfogalmazódó gondolatában, ugyanis ez a gondolat nem ugyanaz-e, mint a tetszőleges kicserélhetőség gondolata? Pascal Mercier
A bensőségességben egymásba olvadunk, és a láthatatlan kötelékek béklyók lesznek, melyek felszabadítanak. Ez az egymásba olvadás parancsoló, kizárólagosságot követel magának. Pascal Mercier
Most, hogy ismerem a szerelmet, alkalmazkodni fogok mindenhez, ami vár rám. Hajlékony leszek, mint a szél, és mindent bátran fogok elviselni. Az életnek minden esetben igaza van. A szívem nyitott, mint az ég. Káma-Szútra c. film
- Szeretnélek megérteni. - Hagyj föl vele, barátom. Engem csak szeretni kell, gondolkozás nélkül, mint ahogy én szeretlek téged. Annak nem jó vége lesz, kisfiú, ha mink gondolkozni kezdünk egymáson. Móra Ferenc
Azt szokták mondani, hogy a szerelem vak, de ez nem igaz - a szerelemnek éles a szeme és kitűnő a hallása. Többet lát és hall, mint amennyit az ember látni és hallani szeretne. Ingmar Bergman
A férfiak mindig és mindenütt csak a kalandot keresik, és szinte megijednek, ha szerelem lesz belőle. A nők viszont mindig a szerelmet hajszolják, az igazi nagy szerelemmel akarnak végre találkozni, és csak kalandot kapnak cserébe. Claire Kenneth
Kell, kell, kell ez a lassan ölő, gyógyító fájás, kell ez az érvágó, pengefinom kín, kell ez a sok metsző méregkristály a megmart hátam égő bőrének, a párás pórusaimnak. Befalazva dobol, ver, ver félre a kerge szívem. Szilvási Lajos
Szerelmük, mint az acél, fehér izzásig hevült, és olyankor nem gondoltak a holnapra. Egymás karjában és az ölelésben kerestek védelmet a világ ellen. Berkesi András
Sokszor eltűnődtem, hogy mi is van azon az arcon, amely engem így elbűvölt? Részekre szedtem gondolatban: hát hús, bőr, bőr - semmi. Aki először tekint rá, nem marad rajta a tekintete. Hanem ha a szavát hallja, azt a különös zenés hangot, az már megfogja. Abban a pillanatban széppé válik az az arc s női teremtés. S azontúl ha hallgat is, szép marad, a szépségnek csodája marad. Aztán ha nem is jártas a tudományokban, lám a galamb sem ismeri az ábécét, mégis kedves. Galambot ha fogunk, meg nem állhatjuk, hogy meg ne csókoljuk. Gárdonyi Géza
Látni akarom az arcát. Közelről látni. Ezt a lányt akarom látni, nézni, bámulni addig, ameddig itt van a közelemben ugyanabban a térben, mint én. Le nem venni róla a szemem, ameddig csak nézhetem. Ameddig el nem tűnik megint. Szilvási Lajos
Ha valaki szerelembe emelkedik, soha nem zuhan le ebből a magasságból, mert ez az emelkedés a saját erőfeszítésének köszönhető, és az így kialakuló szerelem és szeretet szintén az ő irányítása alatt áll. Szerelembe esni azonban egyáltalán nem akaratlagos dolog. Osho
Ha maga elé nyújtaná a karját az asztal fölött, és ha én is kinyújtanám a karom, elérné a kezem a kezét, a keze az én kezemet. Beszűkült, mintha hurok szorulna rá, szinte bedagadt egyszerre a torkom. Szeretem ezt a lányt, fulladtan, kötözötten, megbabonázottan szeretem. Szilvási Lajos
A szerelem az agyban lejátszódó kémiai reakció, ami csupán egy röpke pillanatra tesz boldoggá, de ezért aztán hosszú évek szenvedése az ár. Mert az az egy pillanat annyira jó, annyira varázslatos, hogy újra és újra át akarjuk élni. Szalai Vivien
Klingsor a bűvös szemüveg segítségével átlátott a takarón, az ingen, a bőrön, bele Lancelot testébe, és figyelemmel kísérhette a kis életszellemek pajzán játékait, amint a vérerek labirintusain kergették egymást fel-alá. Sokáig tartott, amíg a Szerelmet megtalálta közöttük. De végre rálelt: ott ült a Szerelem lovagló helyzetben Lancelot hátgerincén, és egy kicsi tollseprűvel csiklandozta. Azután elunta ezt a játékot, ügyesen bebújt a tüdő lebernyegei közé, és összeszorította a lovag szívét. De ezt is régi tréfának találhatta, mert beült az aortába, és a vérfolyamon felszállíttatta magát az agyba. Itt egy ideig babrált a finom tekervények között, kivett mindenfélét a fiókokból, meg visszatette, azután belezavarodott a vonalkák rendszerébe, ásított egyet és Lancelot száján át kiugrott az ágyra. Leült az ágy szélére lábát lóbálva és kis tükörben nézegette magát, mert a Szerelem nagyon hiú. Pedig nem volt szép a Szerelem: sovány volt és sápadt, nyugtalan és idomtalan, és a sok erőlködéstől kidagadtak az erei. De ő nem látta, hogy milyen csúnya, mert köztudomású, hogy a Szerelem vak. Szerb Antal
Milyen hát az a szerelem, amely szétporlik a nyelv gátjain? Milyen az a viharos hullám, mely szűkölő kutyaként vonul vissza az első összecsapáskor? Milyen íratlan törvény marasztalhat téged az egyik, engem pedig a másik parton, amikor mind a ketten úszni akarunk? Hát persze: kedveljük partjainkat! Te mondjuk a fűzfáid és a síkságod miatt, én talán a virágzó pityókaföldekért és a kukoricáért... De milyen hidat építsünk közéjük? Szerintem - erőset, tartósat. Hogy azon átkelve mindketten otthon érezhessük magunkat bármely parton. Hogy ne bántsa büszkeségünk, ha egyenlő módon birtokba vesszük egymás világát, de nem mint a győző vagy a legyőzött, hanem egyenlő felekként. És büszkén arra, hogy sok-sok kortársunkkal ellentétben mi szabadabban lélegzünk. Csalogassuk be egymást kedvenc búvóhelyeinkre, ismerjük meg gyermekkorunk minden zegét-zugát, járjuk be a nyelvek bozótját, s ha majd gyermekeink is lennének, ne ejtsük őket váratlan csapdába, hogy - nosza, válasszatok! Legyen természetes világuk a folyó mindkét partja, s tudjanak önfeledten játszadozni azon a kő- vagy acélhídon, mely nemcsak érettük, de az időnek is készül. Cseke Gábor
Fényképes 
